Az esküvő varázsa

Kinek-mi jut eszébe egy esküvőről: csillogás, szép ruhák, gyönyörű menyasszony, fess vőlegény, tánc, buli, finom ételek, szemet gyönyörködtető dekoráció, megható szertartás, vicces és örömteli pillanatok, találkozás rég nem látott rokonokkal. Nekem ezeket és még ezen túl mást is.

A hétvégén esküvőn jártam. Sokan szeretnek esküvőre járni. Mondják: jókat eszünk és táncolunk. De szerintem sokkal több van mögötte.

Sokáig én is a tánc és mulatság részét láttam benne. Ma már meghatódva nézem a szertartást és figyelem a szerelmes pár egymásra adott reakcióit. Közben nosztalgiázunk a férjemmel, milyen jó is volt, amikor a mi esküvőnkön ugyanezt átéltük. Milyen jó nekik is, hogy ők is ugyanezt átélhetik. Minden esetben magamban kívánom nekik, hogy ők is legalább ilyen szoros kapcsolatban legyenek, mint ahogy mi a mai napig vagyunk. Egy szövetségben, amely szikla szilárd, amit nem lehet egy pöccintéssel szétrombolni.

Szeretem látni azt a különleges kapcsolatot, ami a szertartás és az egész este során két ember között látható. Szerencsém volt, eddig csupa olyan esküvőn vehettem részt, ahol a házasság az őszinte szereteten, szerelmen alapszik. Mint a mesékben. Szinte látom körülöttük a varázs csillámokat, a színeket, amik körül veszik őket.  A színtiszta szeretet, megértés és elfogadás tündöklik a szemekben. Így volt ez a hétvégén is. Azt hiszem, a vízálló sminknek itt létjogosultsága van.

Családi esemény volt részemről, szívemnek kedves unokatestvéreim közül még egy megnősült, s elvette általunk is nagyon szeretett menyasszonyát. Valahogy mindig jól választanak ezek a fiúk. :-D Igen, fiúk... képzeljétek egyedül voltam lány a családban, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Akkor vagányabb dolgokat is csináltam, mert fiúk között voltam, de cserébe nem találtam partnert közülük a babázáshoz. Jó volt ez így, megvolt az egyensúly.

Visszatérve az esküvőre.

A helyszín: Kalocsa, Duna part. Magával ragadó környezetben, a Duna part magaslatán, gyönyörű terasszal, kerttel. A Kék Duna Vendéglő vendégszeretetét élvezve érezhettük jól magunkat kora délutántól-másnap délelőttig.

Alföldi lány vagyok. A vendégszeretet felénk a szó szoros értelmében megnyilvánul. De ezen a helyen biztosak lehetünk benne. Hatalmas mosollyal vártak és fogadtak, minden kérdésünkre a legnagyobb türelemmel válaszoltak. Az ifjú pár kéréseit és a násznép óhaját mindenek előtt szem előtt tartva sürögtek-forogtak reggelig. Már a terembe belépve elfogta az embert a harmónia érzése, a sok esküvő közül, amin jártam, itt éreztem azt, hogy „ezt a díszítést, így, ahogy van, én is elfogadnám.” Ebből csempésztem be nektek kicsit ezzel a fotóval.

 

Hamarabb érkeztünk, így tudunk segíteni az asztalok végső dekorációjában.

Nagyon kellemes időt választottak a fiatalok, még élvezhettük a nyári napsugár utolsó meleg simításait.

Az esküvői szertartás kellően meghatóra és egyben humorosra sikerült. Az ifjú pár előzetesen egymásnak megírt fogadalmát olvasta fel házastársának és nekünk.

Többek között:

Megfogadták, hogy tiszteletben tartják a másik kedvét a számukra humoros, de a másik számára abban az állapotban nem biztos, hogy erre vevő témában.

Megfogadták, hogy a kutyaszőrt bizony eltakarítják ha mégis beengedik a lakásba. 

Nem feledkeztek meg a rend fogalmának tisztázásáról sem. 😁

Emellett megfogadták, hogy elfogadják egymást olyannak, amilyenek és nem annak, akinek képzelték, hogy milyen lesz a másik. 

Talán ez utóbbi tetszett a legjobban. Leírja, mi is az egyik alap pillére a házasságnak. 

Felénk az a szokás a lakodalomban és a ma már nem igazán divatos (de az Alföldön még élő műfajú) bálokban, hogy körben táncolunk. Fogjuk egymás kezét és a zenének megfelelő ritmusban járjuk körbe a táncot. Sokszor úgy esik, hogy a menyasszony és/vagy a vőlegény a kör közepén táncol egymással vagy aki felkérte. De kisebb kör sem ritka. A zenekar a csárdás és mars valódi ritmusára húzza a talpalávalót. Semmi "tuc-tuc" vagy mulatós zene. Ezt egészen kiskorom óta imádtam.  Haladtam körben a felnőttek között és figyeltem a lépéseket. Utánoztam őket. Azaz próbáltam. Táncos lábú nagymamám és édesanyám mindig tudták a tökéletes lépést. De a család többi tagja is mindig jól ropja. Ha megszólalt a zene, biztosan a parketten tudhattak minket. Ez most sem volt másként. Bár nagymama lassabban ropja, s volt, aki sajnos már hiányzott is, de mindent megtettünk a jó hangulat fenntartásáért.

Büszkeséggel töltött el, ahogy lányaink most úgy táncoltak körbe, ahogy én régen. 

Mikor az első bálban jártam a jelenlegi lakóhelyemen, itt a Velencei tó térségében, meglepődve tapasztaltam, hogy a bálban nem az a zene szól, ami nálunk és nem körben, egymás kezét fogva táncolnak az emberek. Mulatós van és  ha körbe is állnak társaságok, mindenki egyedül táncol. Itt-ott ketten.

De most újra átélhettem ezt az életérzést.

Igaz, volt benne hiányosság. Volt valaki, akinek csak folyékony vörös itala, a "Papa bora" emlékeztetett minket oly pótolhatatlan hiányára. Ezek az utolsó literek, melyeket még az ő kezei készítettek, ezért benne van egy kicsit Ő is. Ma már szállóigévé vált kifejezés, "Papa bora" nálunk saját márkává nőtte ki magát. Bizony, itt Velence térségében is. Ezt az üveget még Ő is látta. Akkor megmosolyogta. Nem is tudta, mekkora értéke van számunkra. Most a vőlegény a saját esküvőjén ékeskedhetett nagypapa híres borának saját tervezésű cimkéjével. Köszönjük Isti!

Tudjuk, hogy látta mindezt és boldog a Ti örömötökben.

Az esküvőknek van egyfajta varázsa. Összehozza a családot. Egy kicsit mindenki ott van. Ha más nem, a lelkünkben biztosan.

Így lehet kissé teljesebbé tenni.

Minden megható és humoros töltetével együtt egy nagyon jó hangulatú estét tölthettünk el.

Volt csillogás, szép ruhák, gyönyörű menyasszony, fess vőlegény, tánc, buli, finom ételek, szemet gyönyörködtető dekoráció, megható szertartás, vicces és örömteli pillanatok, találkozás rég nem látott rokonokkal. 

De volt összetartás, meghatódottság, nosztalgia, megmagyarázhatatlan életérzés, kellemes beszélgetések és szép emlékek.

Ezekkel együtt volt teljes.