Erről is beszéljünk: felkészülés a várandósságra lelkileg
Rengeteg téma foglalkozik azzal, hogy készüljünk fel a várandósságra, általánosságban fel is sorolják, mi mindenre kell figyelni, ami az egészséges életmódot illeti. Ezek nagyon fontos dolgok, úgy gondolom külön megérnek egy bejegyzést, mégis most a lelki dolgokra térnék ki, erről kevesebb szó esik.
Egy hatalmas, izgalmakkal teli
utazás előtt áll egy pár, akik közösen eldöntik, hogy gyermeket szeretnének. Már
a felkészülés is felvet pár kérdőjelet gondolatban, azonban mikor a terhességi
teszt végre pozitív lesz, szinte azonnal rengeteg kérdés, félelem, aggodalom
cikázik a fejekben. Ezek a testi, egészségügyi kérdéseken túl magáról az
anyaságról szólnak. Egy nőnek hatalmas változást jelent, amikor anyává válik. Nem a
szülést követően egy csapásra történik meg, hanem egy hosszú érés eredménye. Tele
van felismerésekkel, kérdésekkel, kételyekkel, félelmekkel, melyeket sokszor
nem tudunk vagy feltételezem, hogy nem is merünk senkivel megbeszélni. Sőt,
sokszor azt látom, hogy még maguk a nők sem tudják, épp mi az oka a
feszültségüknek. Pedig ezek a kérdések szinte mindenkiben ott lapulnak.
A fentiek okán nagyon fontosnak
tartom a tudatosságot. Ezzel részben elkerülhetjük azokat a dolgokat, amik, ha
csak sodródunk az eseményekkel, akkor igen mellbevágó érzések tudnak lenni.
Igen, csak részben. A személyes tapasztalás során ugyanis nem lehet könnyelműen
reagálni rá, akkor sem, ha már hallottunk róla vagy tudatosítottuk előre. Akkor
is egyéni, ki-hogy él meg egy adott szituációt. Nézzük csak az elejét rögtön.
Van, aki hiába vágyott gyermekre, mégis számára érthetetlen módon, amikor a
terhességi teszt pozitív lesz, a kezdeti hatalmas öröm után jön a nagy bumm. Egy
óriási félelemmel találja magát szemben. Ha valaki tudatosan készül a
várandósságra testileg olyan téren, hogy abbahagyja a fogamzásgátló tabletta
szedését, vitaminokat szed, mozog, egészségesen étkezik, ha dohányzott,
leszokik a dohányzásról, tiszta vizet iszik és még sorolhatnánk, ugyanolyan szorongás
töltheti el belül, mint aki a testi felkészülés részét kihagyta ebből a
folyamatból. Ebből adódóan azt gondolom, a testünk felkészítésén túl nagyon
fontos a lelki ráhangolódás. A ránk nehezedő nyomás nagy, mindenhonnan a
várandósságra való felkészülés jön velünk szembe, de azzal ritkábban vagyunk
tisztában, hogy a testi felkészülés csak egy része ennek a folyamatnak. Ugyanúgy foglalkozni kell
az útközben előjövő kérdésekkel, ugyanis ha egy nő elnyomja magában ezeket, később
a mind több elfojtás egyre nagyobb frusztrációt okoz és már nem is tudja egy
idő után, hogy valójában mitől érzi rosszul magát. De nem kanyarodnék ennyire
előre.
Legtöbbször a szabadság érzés elvesztése szokott megfogalmazódni elsők között. Amikor tudatosul a várandósság, jön a sokk: „Jesszusom! Innentől csak anya vagyok, nem járhatok sehová? Mi lesz a barátaimmal? Hogy tartjuk életben a párkapcsolatunkat? Hisz mindenki a környezetünkben azt mondja, azután ment tönkre a kapcsolatuk, hogy megszületett a gyermekük. Hogy alakul a testem? Mennyit fogok hízni? Tudom-e ezt irányítani? Ha nagy súlyfelesleg jön fel, hogy fogom leadni? Tetszek-e majd így is a férjemnek? Hogy fognak kinézni a melleim szoptatás után? Innentől én vagyok a felelős azért a kis „babszemért”, aki a hasamban van! Milyen anya leszek? Jó anya leszek egyáltalán? Ezt honnan fogom tudni?”
Aztán itt van a második várandósság. „Hogy látok el egyszerre két gyermeket? Tudom ugyanannyira szeretni, mint az elsőszülöttemet? Hisz Ő az egész világot jelenti nekem. Hogy töltheti be ezt még valaki? Mi lesz, ha sérül lelkileg a gyermekem, mert csak a babával foglalkozom? Már az első várandósságnál is híztam, amit még nem tudtam leadni. Most kétszer akkora leszek?"
Még sokáig lehetne sorolni a szorongást okozó
kérdéseket. Mindezekre természetesen lehet megoldást találni, de jó, ha van valaki, aki segít ebben az útvesztőben.
A következőkben kitérek ezekre a kérdésekre is. Azonban ha van még bármi félélelem, kétely benned, írd meg nekem nyugodtan, szívesen írok arról is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése